Fenntarthatósági szakértők nélkül ma már nem működhetne vállalat

A munkavállalói jólét biztosítása, a tisztességes kereskedelem, a károsanyag-kibocsátás csökkentése mind azon feladatok közé tartoznak, amit egy felelősen gondolkodó, fenntarthatóságot a zászlójára tűző vállalatnak kötelessége lenne végrehajtani. De kihez tartozik a folyamatok koordinálása, ki támogatja a vezetést és a HR-t a megfelelő stratégia kialakításában és az erőforráskezelésben? A fenntarthatósági szakemberek fontosságáról Lévai Gáborral és Wiszkidenszky Andrással, a Green Brands magyarországi vezetőivel beszélgettünk. 

Korábban már mi is beszámoltunk arról, hogy egyre nagyobb mértékben nő a fenntartható vállalatok, környezetbarát termékek és társadalmi felelősségvállalási programmal rendelkező szervezetek száma. Ezt Lévai Gábor, a Green Brands nemzetközi minősítő szervezet egyik hazai vezetője is megerősítette:  „Azt látjuk, hogy a fenntarthatóság, az ESG (szerk.: Environment, Social, Governance, azaz Környezeti, Társadalmi, Irányítási pillér) igazi hívószó lett a hazai cégek körében, ám nem indokolatlanul. A fenntarthatósági törekvések, a profit mellett a pozitív környezeti, társadalmi hatás elérése ma már világszerte része a vállalati kultúrának, és Magyarország is igyekszik gyorsan felzárkózni e tekintetben. Teltházasak a tematikus konferenciák, a menedzserek közötti beszélgetések pedig már nem csak az üzleti eredményekről szólnak, hanem az ESG vállalásokról is.”

Az ENSZ által megfogalmazott fenntarthatósági törekvések – amiket az Európai Zöld Megállapodás is irányelvként implementált – mellett az említett ESG, azaz a környezeti, társadalmi és vállalatvezetési körben tett erőfeszítések is jelentős szerepet kaptak a gazdasági szereplők életében. Míg az előbbi fenntarthatósági célok leginkább a munkavállalók és a fogyasztók felé teszik érthetőbbé a cég törekvéseit, az utóbbi keretrendszer inkább a befektetések szempontjait adja meg, hogy ezek értékelésével az érdekeltek összevethessék a piaci szereplők versenyképességét, tevékenységét. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy legyen olyan szakember a vállalatnál, aki átlátja az érintettek elvárásait, a cég feladatait, a HR-nek pedig az a feladata, hogy erőforrást biztosítson ezen célok eléréséhez is.

Hozzátette, hogy elképesztően a nagy a szakemberhiány és ennek következtében a kereslet a vállalati fenntarthatósági szakemberek iránt is. Sokszor áll elő az a helyzet, hogy a vállalat menedzsmentje érzi, tudja, hogy valamit tennie kell a fenntarthatóságért, de nem tudja, miként álljon neki. Ami pedig igen nagy hátrányt okozhat a cégnek. A Peakon kutatásából már 2020-ban kiderült, hogy a leginkább környezettudatos csoportot a jelenlegi munkaerőpiac legfiatalabb tagjai, a Z-generáció (18-25 évesek) alkotják, akik már igen magas elvárásokat támasztanak a munkaadók felé. Erre Gábor is helyeslően reagált:

A Green Brands vezetőinek oktatói tapasztalata alapján is elmondható, hogy sokan akarnak fenntarthatósági szaktudást szerezni, mert épp karrierváltáson gondolkodnak vagy esetleg szeretnének valamilyen pozitív hatást gyakorolni a világra, és ehhez keresik az alapismereteket. A szakma iránt érdeklődők között meglepően sok a gyakorló környezetvédelmi szakember, mérnök, akik saját területükön már szenior státuszúak akár, de a fenntarthatóság széles témakörének nem minden ágát ismerik behatóan.

Ezekből is látható, hogyha a cégek nem élnek a fenntarthatósági program létrehozásának előnyeivel és ezzel együtt a munkáltatói márkaépítés lehetőségével, könnyen elveszíthetik az esélyt az új, pályakezdő, a terület iránt elkötelezett munkavállók foglalkoztatására.

Ezért is érdemes elgondolkodnia a vállalatvezetőknek, mibe fektetik a pénzüket. Ahogy a Green Brands vezetői fogalmaztak: a fenntarthatóság ma már nem hab a tortán, hanem maga a torta. A vállalatok profitorientált tevékenységébe be kell építeni a környezeti szempontokat is, mivel ez nem csupán társadalom iránti felelősségvállalás, hanem húsba vágó anyagi kérdés is lesz. ESG stratégia és valós, mérhető változások, tettek nélkül hamarosan a vállalatok hitel, finanszírozás, sőt, munkavállaló és vevő nélkül találhatják magukat.

A HR-eseknek is megfogalmaztak néhány jótanácsot a fenntarthatósági szakemberek toborzása kapcsán: mindenképpen érdemes figyelni a megszerzett oklevelekre, tanúsítványokra, amivel megbizonyosodhatnak arról, hogy valóban értelmezhető szakmai tudással rendelkezik-e az illető. Emellett elengedhetetlen a stakeholder-szemlélet, azaz a vállalat működésében érintettek igényeinek, elvárásainak ismerete és az ezek kielégítésére fókuszáló hozzáállás. Fontos még, hogy ismerjék a hazai fenntarthatósági szakmai közösség minél több szereplőjét, értsék az impact szemléletet, azaz a pozitív környezeti és társadalmi hatást, valamint ennek mérését, illetve tudják vezetni a fenntarthatósági jelentéskészítési projektet. Ezekkel a képességekkel és tulajdonságokkal egészen biztosan nem lőhetnek mellé a toborzók. Amennyiben pedig házon belül akad olyan jelentkező, aki vállalná a fenntarthatósági projektekkel kapcsolatos munkákat, de nincsen képesítése, érdemes a vezetésnek elgondolkodnia azon, hogy egy-egy szakmai tréning, képzés vajon többet ad-e a vállalatnak és a munkavállalónak, mint az egyéb, sok esetben nem jövedelmező juttatások.

Készítette: Varsányi Zsófi